A regény születése I. 1


Ez egy több részből álló cikksorozat első része.   Tartalom: ez a rész az ötlet megjelenésétől az első kézirat elkészültéig terjedő időszakot öleli fel (2002-2015).

 

2262.

Humanoidok, mindenhol. Enberek. Sok, sok enber. Optimális közösség, optimális bolygó, minden optimális. Az enberek optimális társadalmában vagyunk.

Az enberek boldogan élnek a Föld bolygón, tökéletes harmóniában a természettel. Tudatukban mindent a „szeretet” érzésének rendelnek alá. Csak logikus gondolkodásra képesek. Logikusan „szeretnek”, de ez nem kelt bennük semmiféle érzést. Egy külső szemlélő számára boldog, elégedett társadalomnak látszanak.

[…]


 

2002. szeptember 22-e egy vasárnapi nap volt,

de már fogalmam sincs, hogy milyen indíttatásból írtam le ezt a kis történetet aznap éjjel. Az ötlet mindenesetre akkor és ott született meg, és most végigolvasva elmosolyodtam rajta, hogy végül a kiadott regény alapja is pontosan ugyanez lett. Pedig már nagyon régen nem olvastam ezt az írást.

Ahogy látom a fájlok dátumából, másnap, és pár nappal később még dolgoztam rajta. A harmadik verzióra már egészen kidolgoztam a hátteret és az alaptörténetet, de a végső változat nem egészen az lett – nagy vonalakban azért megegyezik vele.

 

Aztán jött két év szünet,

és 2004. októberében nekiálltam kidolgozni a regény hátterét. Kis fájl, és aranyosan megmosolyogtató. Ilyenek vannak benne:

1 n-nap = nappal + éjszaka (napkeltétől napkeltéig)

1 n-hónap = 256 n-nap

1 n-év = 2 n-hónap

Végül ez sem valósult meg. Érdekes lett volna, de… nem. Éppen elég világot építettem a regénybe így is, és a fentihez hasonlóak már inkább csak zavaróak lennének.

 

A következő állomás 2006 márciusa.

Itt egy 1500 szavas bevezetés és első fejezet található. A bevezetést nem másolom be, mert elspoilerezném vele a regény hátterét, de az első fejezet elejét igen – aki belekezd a regénybe, megérti, miért.

100011010110

– Mi ez? – kérdezte magától Zed. Furcsa ingerület futott át agyán, egyfajta álomkép, amit azelőtt soha nem érzékelt.

Rögtön lefuttatott egy öntesztet, de mindent rendben talált. Minden rendszer stabilan működött, és a fejében sem érzett semmi zavart. Ellenőrizte testrészeit, de azokkal is mindent rendben talált.

– Hm, érdekes. Később utána nézek – gondolta, és elindult a tisztálkodó helyiség felé. Tisztálkodás után a kabinból kilépve beengedte a reggeli napfényt a szobába: gyönyörű reggel volt, igazi szép tavaszi reggel.

Zed monoton egyszerűséggel felöltötte ruháját, és elindult munkába. Amíg odaért, a járműben újra lefuttatta az öntesztet magán – ismét nem talált semmi rendellenességet.

– Többet ezzel foglalkozni nem optimális – gondolta, majd aznapi teendőit vette számba.

– Meg kell tisztítanunk a 111001001-es szektort. Ha a terület pár héten belül lakhatóvá válik, tovább bővíthetjük a várost. Szükség is lesz rá, mert a jelenlegi terület már túlzsúfolt. A túlzsúfoltság pedig nem optimális.

Zed a város lakhatóságáért felelős területi végrehajtó volt. Fiatal kora ellenére meglehetősen előkelő pozícióban dolgozott. Fő tevékenysége a város külső részeinek lakhatóvá tétele, és a városlakók életkörülményeinek javítása – vagy ahogy ő mondaná –, optimálissá tétele volt.

A Zed név egyébként elég sokáig megmaradt, mielőtt dobtam. A miértje kiderül a regényből. A bináris számrendszert is hanyagoltam – akkor jó ötletnek tűnt, de innen nézve már inkább viccesnek hat.

 

2008. február jött.

Itt nem történt semmi extra, egyszerűen kibővítettem a bevezetést és az első fejezetet. Semmi új információ. Gondolom, akkor megint felébredt bennem, hogy inkább ezzel kellene foglalkoznom. De aztán újabb 3 évre sikerült ezt elnyomnom magamban… 🙂

 

2011. január.

Erre emlékszem: két munka között voltam, és nagyon elhatároztam, hogy most megírom a regényt. Elkezdtem megtervezni, méghozzá elég komolyan, aztán rátaláltam a Hópihe módszerre, és az alapján teljesen kidolgoztam a regényt, a karaktereket, és az egész hátteret.

Másolok be pár részt, próbálok olyanokat, amik nem spoileresek.

Reklámmondat-verziók (az alsó lett az akkori végleges):

A távoli jövő gépiesedett társadalmában egy fiatalember álmodni kezd, majd felébrednek benne a rég elfojtott emberi érzések, és megtalálja az emberiség rég elfeledett emlékeit, melyen keresztül rátalál az emberiség rég elveszett másik felére.

A távoli jövő elgépiesedett társadalmában egy fiatalemberben felébrednek a rég elfeledett emberi érzések, melyek megmutatják az utat a múltban elvesztett embertársaikhoz.

A távoli jövőben egy fiatalemberben felébrednek a rég elfeledett emberi érzések, melyek segítségével ráébred az emberiség elfeledett történelmére.

A távoli jövő elgépiesedett társadalmában egy fiatalember ráébred az emberiség rég elfeledett történelmére.

A távoli jövő elgépiesedett és érzelmek nélküli társadalmában egy fiatalember felfedezi az emberiség rég elfeledett szörnyű titkát.

A távoli jövő elgépiesedett társadalmában egy fiatalember a közösséggel szembeszállva felkutatja az emberiség rég elfeledett szomorú titkát.

A távoli jövő elgépiesedett társadalmában egy fiatalember felfedezi az emberiség rég elfeledett szomorú titkát.

A távoli jövő elgépiesedett társadalmában egy fiatalember felfedezi az emberiség régesrég elfeledett szomorú titkát.

A távoli jövő elgépiesedett társadalmában egy fiatalember rálel az emberiség régesrég elfeledett emlékezetére.

A távoli jövő elgépiesedett társadalmában egy fiatalember rálel az emberiség régesrég elfeledett emlékezetéhez vezető útra.

A távoli jövő elgépiesedett társadalmában egy fiatalember rálel az emberiség régesrég elfeledett emlékeihez vezető útra.

 

Háttér áttekintés:

Hit és anyagi világ szembeállása, Apokalipszis, az emberiség szétszakadása, múlt eltemetése, technológiai fejlődés, enberek megjelenése

Az emberiség önzése és hataloméhsége bibliai méretű Apokalipszishez vezet, melyben az emberek egyik fele megsemmisül, a másik fele pedig az emiatt érzett fájdalomban és félelemben drasztikus döntést hoz: megsemmisíti a vallásokat és az emberiség addigi történelmét, hogy vad technológiai fejlődésbe kezdve biztosítsa: a korábbi események soha ne történhessenek meg újra.

 

Főhős karakter áttekintés:

Név: Zed

Külső: 33 éves, 2.2 méter magas, nagy barna határozott szemek, kis száj, átlagos kinézet

Háttér: utolsó generációs, teljesen mesterségesen megtermékenyített egyed, aki közösségben nőtt fel, magányos típus, átlag feletti intelligencia, a városi területtisztításnál dolgozik előkelő pozícióban, a város közepén lakik

Út: a vele történő sorozatos furcsa dolgok megfejtésébe kezd, mely egy spirituális kalandot eredményez, ahol újra felfedezi az érzelmeket, a spirituális dolgokat, és végül megtalálja az emberiség rég elveszett történelmét

Motiváció: meg akarja érteni a történéseket, és megismerni önmagát, és a gömb titkát

Cél: a dolgok végére járni, bármi is az

Konfliktus: az önmegismerés és a gömb titkának megfejtése a társadalommal szemben álló dolgok, ezért kitaszítják, és elhagyják a mellette állók is, egyedül kell véghezvinnie a dolgot

Beteljesülés: megismeri önmagát, felébrednek benne az érzelmek és a spirituális dolgok, és kiteljesedik

Összefoglaló: Zed egy reggel úgy ébred, hogy álmában képeket látott […]

 

Több, mint egy hónapot dolgoztam ezen, és egészen messzire jutottam. Emlékszem rá, hogy úgy éreztem, hogy végre van valamim, de aztán – ha jól rémlik – közbejött egy munka.

 

…ez repített 2013. december 29-éig.

Abban a két évben hányszor, de hányszor elhatároztam, hogy nekiülök, és megírom… Aztán valahogy mégis mindig úgy alakult, hogy nem alakult sehogy. De ekkor, 2 nappal az év vége előtt nem bírtam tovább: nekiültem, és 30-án éjjel 3-ig dolgoztam. Aztán másnap este, szintén 3-ig. Majd még szilveszter este is.

Majd január 2-án, 3-án, 4-én (!), és még 5-én is (!!!).

Innen nem másolok be semmit, de gyakorlatilag ezalatt az egy hét alatt teljesen kidolgoztam a regényt a Hópihe-módszerrel.

„Már csak meg kell írni!” – gondoltam, de aztán 6-án bementem dolgozni.

 

És, nyilván 2014. december végén folytattam…

Először úgy döntöttem, hogy tervezgetek még egy kicsit, de végül inkább leültem, és „vazlat” néven elkezdtem írni a regényt december 28-án. Aztán folytattam 29-én, 30-án, 31-én, majd januárban. Egyszerűen csak „jött” magától.

8-án mentem először dolgozni, akkor váltottam át esti-hétvégi üzemmódra. Munka mellett. Néha energiaitallal, néha úgy, hogy belealudtam a mondat közepébe, de 8-án már 31 ezer szónál tartottam. Ezt most már nem hagyhattam veszni…

Az első leirat 2015. március 29-én készült el. 60 napot dolgoztam összesen rajta, a Word számlálója szerint nettó 26.149 percet (=436 óra). 157.173 szavas volt. A korábbi, Hópihe-módszerrel megtervezett verzió úgy borult, ahogy kellett, mert hát a történet nem azt akarta megírni, amit előre megterveztem… Na jó, az alapjai azért nem változtak.

Cserébe viszont, végül összeállt egy egésszé!

Írónak ugyan nem éreztem magam tőle, és tudtam, hogy ez a legnagyobb jóindulattal is csak az „olvasható” szint, de 12 év után végre ott volt, és volt egy egyedi története!

 

Rögtön nekiálltam a javításnak.

Ez április elejétől május legvégéig tartott egyhuzamban, majd egy újabb nyáron és ősszel – ahogy az időm engedte. Végül még egy korrekció novemberben.

 

Ezt már fel mertem tenni az internetre.

Én is tudtam, hogy ez még azért inkább kézirat, mint egy könyvben kiadható regény, de a történet állt, a fogalmazás sem volt annyira szörnyű, hogy ne legyen olvasható, és ha az ember nem áll ki a fénybe, akkor a sötétben marad. A kettő között meg csak egy lépésnyi a különbség…

December 21-én reggel mentem el a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalába, hogy leadjam a kéziratot. Hiszen ki ne akarná lenyúlni a “csodaművemet”?:) Nyitás előtt fél órával értem oda, jó hideg időben, de a portás srác rendes volt, és megengedte, hogy az ajtón belül várakozzak.

Amikor átadtam a CD-t, az ügyintéző fickó mosolyogva adott egy borítékot, hogy ebbe tegyem bele. Meg akartam kérdezni, hogy hova iktatják, de csak nevetett: oda teszem, ahova akarom, ők csak a sérülés nélkül felbonthatatlan borítékot adják hozzá.

Úgyhogy hazahoztam, majd leültem a gép elé, csináltam egy WordPress blog-oldalt, és másnap este feltettem rá az egész kéziratot. A még-nem-írói sorsommal együtt.

 

Aztán vártam a csodát…

 

A cikk folytatása itt található.


Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Egy kis gondolat “A regény születése I.