A regény születése II. – A puding próbája 1


Ez egy több részből álló cikksorozat második része. Az első rész itt található.   Tartalom: ez a rész az első kézirat megjelenéséről és fogadtatásáról szól (2015-2016).

 

Miután a kézirat 2015 karácsonyán felkerült az internetre,

sejtettem, hogy maguktól nem fognak özönleni az olvasók. Ezért rásegítettem: néhány ismerős segítségével kapott egy minimális „hírverést”, többnyire Origós cikkek alatti kommentekben. A Facebookon is eljutott pár helyre, illetve én is próbáltam regisztrálni különböző oldalakon, bár a válasz jobbára az volt, hogy ez nem könyv, mert hát nincs ISBN száma. Meg kiadója. Ezzel mondjuk nehéz vitatkozni.

 

A népszerűsítési koncepció

a következő volt:

  • képek nélküli, minimalista webdesign, ahol nem az oldal „adja el” a könyvet
  • a webdesign segíti az olvasást a tabletre optimalizált megjelenéssel
  • csak online olvasható formátum, hogy nyomon követhetőek legyenek az olvasói szokások
  • csekély induló reklámkampány, ami legfeljebb egy hónapig tarthat
  • napi maximum 10 megjelenés
  • csak releváns tartalmak alatt (tehát nem kattintásvadász politikai cikkek alatt)
  • kizárólag ingyenes, semmi fizetős promóció

 

Persze tisztában voltam a hátrányokkal is:

  • aki elektronikus formában olvas, az inkább az e-könyveket preferálja
  • semmiféle ajánlás nem volt hozzá
  • a nyelvezete, stílusa is legfeljebb az „olvasható” szint volt
  • a 600 oldalas terjedelem sokaknak riasztó, főleg egy ismeretlen könyvnél

 

De, ez volt a koncepció. Szándékosan. Arra voltam kíváncsi, hogy mit lehet így kihozni belőle.

 

A látogatók egyből megindultak.

A látogatókból pedig olvasók lettek, meglepően sokan. Az első hetekben nagyon magas látogatottság volt, ami a reklámkampány végével persze erőteljesen apadni kezdett, de akik maradtak, azok többnyire már mind olvasók voltak.

Így néz ki a régi weboldal látogatottsági statisztikája, az indulástól (2015. december) fogva:

A marketingesek és a bloggerek mosolyoghatnak, de nincs mit titkolnom: a grafikonon jól látszik a reklám hatása, és annak kifulladása is. Lehetett volna folytatni a kezdeti promóciót, célzottabban vagy fizetősen reklámozni az oldalt, hogy az utóbbi egy évben ne csak havi néhány olvasó legyen, de egyáltalán nem ez volt a cél.

 

A célomat 2016. január közepére elértem.

Kaptam elég pozitív visszajelzést kommentben és emailben ahhoz, hogy folytassam. Mert ez volt az igazi cél: a megmérettetés. Az oldal persze maradt fent az interneten, de én továbbléptem: megírtam a következő regény kéziratát, majd csiszoltam a stílusomon, végül pedig teljesen átdolgoztam és többször újraírtam a regényt, mire végre megjelent. Már ISBN számmal. Könyvként. De ezekről majd később még írok.

 

Visszatérve az olvasókra…

Először is, nagy köszönet nekik! A támogatásért, a biztatásért, az olvasásért, és a megosztásért.

Bevallom, én nem biztos, hogy elolvastam volna. És nem azért, mert mai szemmel már látom, hogy milyen hibák voltak benne, hanem leginkább azért, mert ez egy hosszú könyv. Oké, én tudom, hogy ha valakit „beszippant”, akkor végig is olvassa, hiszen megkaptam a visszajelzéseket, de idáig eljutni a mai világban nem könnyű. Egyrészt, alig van az embereknek ideje, másrészt, ha van is, akkor is mindenkinél áll legalább egy tucat „tuti” könyv, amit mindenképpen el kell olvasnia.

 

A kézirat olvasottsága,

számomra legalábbis, elég érdekes. Azért mertem állítani, hogy aki belekezd, az végig is olvassa, mert ezt láttam a látogatottságon:

A legnagyobb, a zöld a kezdőoldal. A kék oszlopok leíró-véleményező oldalak, a pirosak pedig a regény fejezetei.

Ami jól látható:

  • minden hetedik, oldalra látogató beleolvas a könyvbe (I. fejezet)
  • a II. fejezetet már csak a fele folytatja; ennek számos oka lehet:
    • nem is akarja elolvasni, csak megnézte, hogy tényleg könyv-e
    • nem az ő stílusa vagy nem tud túllendülni a nyelvezeten
    • nem akar “online” olvasni, e-könyv változat pedig akkor még nem volt
  • a III. fejezeten már mérhető az olvasottság, hiszen aki eddig eljutott, annak valós olvasási szándéka van (ide az olvasást elkezdők kétharmada jut el)
  • a IV. fejezetre nincs kimutatható lemorzsolódás
  • a további fejezetek véletlenszerű előfordulása azért ilyen, mert a hosszabb fejezeteket darabokban, többszöri “ráfrissítéssel” olvassák
  • a VIII. fejezet az egyik legrövidebb, ezért áll hátul (legkevesebb ráfrissítés)
  • bónusz: jól látszik az az ismert olvasó-típus, aki szeret beleolvasni a végébe (ezért áll a XII. fejezet annyira előkelő helyen)

 

Tehát:

  • nagyjából minden huszadik, oldalra látogató ténylegesen végigolvassa a könyvet, a nehezítések ellenére is
  • akik belekezdenek, azok teljesen végig is olvassák

 

Akkor most hányan olvasták a regényt?

Néhány százan. Ennél pontosabb becslést sajnos nem tudok adni, mert az ingyenes WordPress nem biztosít statisztikát ahhoz, hogy milyen a látogató/oldalletöltés arány az oldalakon.

A VIII. fejezetnek 552 oldalletöltése van. Mivel a fejezet annyira rövid, hogy fél óra alatt végigolvasható, kiindulhatnék abból is, hogy senki sem frissített rá kétszer, de inkább abból indulnék ki, hogy mindenki háromszor is ráfrissített. Ebben az esetben 184-en olvasták a regényt.

Egy kezdő író közepesen megírt, 600 oldalas, csak online olvasható, komoly ajánlás nélküli, ingyenes regényének kéziratát.

Nekem ez elég. És köszönöm mind a 184-üknek, vagy ahányan voltak!

 

Visszajelzések?

Pozitívak. Ami negatív kritikaként elhangzott, azzal én is egyetértettem, ez a nyelvezetre, vagy a történet bizonyos csekeményeinek nehezebb érthetőségére, esetleg az ízlésre vonatkozott. Az elsőn gyakorlással és tanulással, a másodikon pedig átdolgozással segítettem. Az utolsó pedig mindenkinek a sajátja.

 

Tanulságok?

A nagyját feljebb már leírtam. Egy részével (pl. ízlés) nem tudtam és nem is akartam mit kezdeni, amin viszont tudtam, javítottam:

  • a nyelvezeten, olvashatóságon
  • a cselekmény jobb érthetőségén
  • alkalmazva a “kevesebb néha több” elvet
  • sokkal jobban olvasható, e-könyv formátum
  • “valódi”, kiadott könyv, ISBN számmal
  • tetszetősebb webdesign
  • okosabb, célzottabb kampány (bár ez még a jövő zenéje)

+1: maradt ingyenes a könyv. Később írni fogok arról is, hogy miért.

 

A cikk folytatása itt található.


Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Egy kis gondolat “A regény születése II. – A puding próbája