Nem kellett a kiadóknak?


Ezt a kérdést megkaptam párszor,

több különböző formában és hangsúllyal. Aki nem olvasta a regényt, talán egyfajta önigazolásként tette fel a kérdést, aki meg igen, az többnyire nem értette, miért.

A kérdés egyébként jogos – és a válasz sem túl bonyolult:

 

Mert nem kerestem meg vele kiadót.

Egyetlen egyet sem. Tudom persze, hogy az „aranyszabály”, hogy addig kell a kiadók nyakára járni, amíg azok legalább el nem olvassák a könyvet, de… egyrészt én nem vagyok ez a típus, másrészt pedig, nem azért írtam a könyvet, hogy pénzt keressek vele.

Hanem azért, mert meg kellett írnom. Mert bennem volt. És egyébként nagyon élveztem az írást – jó volt valami teljesen mást csinálni. Felépíteni egy világot, és… adni valamit. Aki olvasta a könyvet, talán érti, hogy miről beszélek.

 

Közben persze én is álmodoztam arról,

hogy a regény majd mekkora siker lesz. De azért próbáltam a realitás talaján maradni:

  • teljesen ismeretlen, kezdő író: oké, valahol mindenkinek el kell indulnia
  • sci-fi kalandregény: ami nem feltétlenül a legnépszerűbb műfaj
  • 464 oldal: úgy, hogy 2400-ra tördeltem az oldalakat, de pszt! 🙂

 

De nem szeretnék belemenni a könyvkiadás elemzésébe:

egyrészt, mert nem értek hozzá, másrészt pedig nem ez a bejegyzés témája.

Azt elismerem, hogy számoltam. Átszámoltam a tényleges ráfordítást óradíjra, és igen, siralmas lett. Még relatíve sikeres eladás után is. Bármilyen konstrukcióban.

De ez mellékes. A regényt mindenképpen megírtam volna, az asztalfiók viszont nem tud olvasni. És, bár elsősorban magamnak (pontosabban magam miatt) írtam, azért mégiscsak szeretném, ha másoknak is örömet okozna.

Csakhogy egy könyvkiadás esetén:

  • a könyv terjedelme miatt a magasabb kategóriába esne az ára
  • egy kezdő író könyve után sokkal kevesebben kapkodnának
  • főleg, ha az drága, és két másikat lehet venni az árából

Ergo: éppen azokhoz jutna el nehezen a könyv, akiknek szánom. Az olvasókhoz.

 

Nekem viszont az a célom, hogy olvassák.

Hogy semmi ne legyen az akadálya. Ne kelljen fizetni érte. Ne kelljen kikölcsönözni. Még csak torrentezni se.

Persze biztos vagyok benne, hogy minden könyvszerető pontosan tudja, hogy mennyi munka van egy alkotásban, és sokan szívesen fizetnének is az alkotónak, ha tehetnék. Ha az átlagembernek nem évi 5-10 könyvre lenne pénze és ideje – vagy még annyira sem.

 

Ezért kerül pontosan egy kattintásba a könyv.

Így mindenki akkor olvassa el, ha kedvet érez rá – vagy meg sem nyitja, ha nem.

Az árát meg el lehet költeni másra. Akár egy másik könyvre is.

Ha pedig tetszik az írásom, talán nem akkora kérés, hogy az olvasó kattintson még egyet, és ossza meg a barátaival. Mert nekik sem kerülne semmibe.

 

Álszent vagyok?

Elfogadom, ha valaki így gondolja. De, amit leírtam, az tudatos. Persze, ez is egyfajta marketing, és nyilván én is pénzből élek – de nem a könyvírásból. Talán egyszer abból fogok, de ennél a regénynél tényleg az a célom, hogy eljusson az olvasókhoz. Hogy adhassak vele.

Az e-könyv elkészítése pedig nem került semmibe. Ezért az olvasóknak se kerüljön.

 

Végül még valami: senkit sem akarok lebeszélni a könyvkiadásról.

Teljesen felesleges lenne.

Ahány ember, annyiféle módszer. Van, aki pályázatokon indul, és ezzel szerez ismertséget, van, aki novellákat ír, más pedig addig jár a kiadókhoz, amíg felfedezik. Azok is jó utak – csak másfajták.

Az enyém viszont ez.

 

A lényeg úgyis az álom, nem?

Mert szerintem az a jó, ha az írás öröméért írunk.

Számomra ez még egy tanulási folyamat. Foglalkozni kell vele, csiszolgatni, olvastatni barátokkal, ismerősökkel, megmutatni hozzáértőknek, és tanulni belőle. Feljődni. Közben pedig élvezni az alkotást.

A netes keresgéléseim során találtam jó pár kezdő írót, aki pontosan ezt csinálja. Átjött a műveiken is, hogy élvezik. És persze álmodoznak, ahogy én is. Mert kicsit olyan ez, mint a lottó: az ember álmokat vesz magának.

És aztán vagy kihúzzák a számait, vagy nem. De az álmok már örökre az övéi maradnak.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük