Válaszok


A könyv előző változatához, illetve a megjelenés óta is kaptam jó pár kérdést, ezért úgy gondoltam, megválaszolom őket itt, hátha mást is érdekel. Néhány kérdésre viszont nem tudok választ adni anélkül, hogy ne árulnék el részleteket a regényről, ezért azokat megjelöltem csillaggal*.

Ugyan a csillagozott válaszok elolvasása nem befolyásolja az olvasási élményt, és a cselekményről sem fed fel semmi jelentős információt, aki ezt sem szeretné, hagyja ki azokat. A többiek pedig kapnak egy minimális betekintést a regény elejébe, hogy jobban megismerhessék, mire számíthatnak.

És akkor lássuk a kérdéseket… akinek pedig felkeltette az érdeklődését, az letöltheti a könyvet innen.

 

Elírtad a címet… Nem ember?

Nem, az tényleg enber, és a fülszövegben is szándékosan van hol enber, hol pedig ember írva. Hogy pontosan mi az enber, arról a következő kérdésnél írok.

 

Miről szól valójában a regény? *

Egy enberről. Egy fiatal felnőttről – egy „fiúról”. Az enberi faj az ember utódja, ami chip-el a fejében, kvázi „robotként”, valódi érzelmek nélkül éli az életét, egymással hálózatban összekapcsolva, egy mesterséges intelligencia, a Gép irányítása alatt.

A főszereplő egyik nap egy álmot látva ébred fel – a probléma egyedül az, hogy az enberek egyáltalán nem álmodnak. A chipjének hibájára gyanakszik, ezért elmegy orvoshoz, ahol találkozik egy régi ismerősével, egy lánnyal, aki hasonló problémával küzd. Az orvos viszont megállapítja róluk, hogy teljesen egészségesek.

De nem: a következő napokban mindkettejük chipje egyre többször „hagy ki”, és hiába próbálnak normális életet élni, egyre csak távolabb kerülnek az enberektől, miközben lassan felismerik, hogy mi van a chip valóságán túl – vagyis, a chip teremtett valósága nélkül.

A regény egy jövőbeli fiú útkeresése, aminek során rátalál önmaga emberi mivoltára, és önmagán keresztül megismeri az őt körülvevő „igazi” valóságot, ezzel együtt pedig az enberiség – és az emberiség – múltját, és a sorsukat mozgató sötét erő valódi motivációját.

Kalandos utazásokban vesznek részt a lánnyal, elfeledett és rejtett világokon, dimenziókon keresztül, miközben mindkettejükben ébredezni kezdenek a chip által elnyomott érzelmek egymás, és a környezetük iránt, felfedve ezzel igazi, emberi énjüket.

 

Akkor ez most egy sci-fi? Vagy fantasy?

Meg kalandregény. Meg spirituális útkeresés. Ja, igen, és még összeesküvés-elmélet is! 🙂

A történet egy sci-fi környezetbe ültetett, utópisztikus társadalomban játszódik, de a történet bizonyos elemei megkövetelik a műfaj korlátainak átlépését, így vannak benne fantasy elemek is, ahogy például a Star Wars-ban az Erő. Ezért nem tud tisztán sci-fi lenni a regény: inkább a science fantasy a helyes műfaj.

A cselekmény pörgős, és a környezeti leírásnál jobban előtérben van, ami meg inkább a kalandregények jellemzője. Ezen felül, mint írtam, a regény egyfajta spirituális útkeresés is, amihez némi nyitottság azért mindenképp szükségeltetik.

Ha a kettő közül kellene választani, én inkább sci-finek mondanám, de a legpontosabb megfogalmazás talán a sci-fi és fantasy környezetbe ültetett spirituális útkereső kalandregény lenne.

 

Mire számíthatunk még?

Két másik visszajelzést kaptam: az első az érzelmekre vonatkozott. Mivel a regény az enber ébredéséről szól, óhatatlanul is felébrednek a főhősben az érzelmek, amit valahogy meg is kell jeleníteni. Kétoldalas csókjelenetekre, részletes szerelmi leírásokra azonban nem kell számítani, mert a regény nem erről szól.

Illetve, előkerült még az ezoterika is. Én személy szerint nem szeretem ezt a szót, mert nagyon elcsépelték, és sok embernek a napi horoszkóp és a kézrátétes gyógyítás jut eszébe róla. Ez a könyv sokkal inkább a valóság természetét firtatja, és a benne felsorakoztatott „ezoterikus” elemek a történet kiegészítői vagy magyarázói, de semmiképp sem a meggyőzés eszközei. Talán vannak, akiket ez is zavar, de én eddig egy visszajelzést kaptam, akinek a kéziratban már ez is „sok” volt, és nem vitatkoznék vele sem, mert ez egyszerűen ízlés dolga. A végleges, kiadott változatban azonban nagyobb hangsúlyt fektettem a rendszerek magyarázatára, hogy jobban összeálljon az olvasó fejében a kép.

Ha pedig az a kérdés, hogy vannak-e a könyvben klasszikus sci-fi elemek, úgy, mint robotok, űrhajók, idegenek, teleportálás, és hasonlók, akkor a válasz: vannak – még ezeknél is több.

Egy dologról azonban nem szabad megfeledkezni: a regény fikció.

 

Célcsoport?

14 év alattiaknak nem ajánlanám. Egyrészt a téma, másrészt bizonyos ábrázolások miatt.

 

Kiknek ajánlott?

  • a sci-fi és fantasy műfajok kedvelőinek
  • a mögöttes igazság keresőinek
  • azoknak, akik szeretnek ábrándozni rég letűnt, vagy távoli világokról
  • és bárki másnak, aki kellő nyitottsággal rendelkezik, és szereti a pörgős cselekményű kalandregényeket

 

Kiknek nem, vagy kevésbé ajánlott?

  • az „ezoterikus” témák tudatos kerülőinek
  • a szerelmi szálat tartalmazó regényeket nem kedvelőknek
  • sci-fi-ből kizárólag a „hard” műfajt fogyasztóknak

 

Röviden az egyik kézirat-olvasóm fogalmazta meg jól egy kommentben:

„Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki néha úgy érzi, hogy másik világban él.”

 

Hol vannak a vélemények?

Mivel a könyv csak nemrég jelent meg, érthető, ha az elején még kevés vélemény van; idővel majd lesz több is. A kézirathoz viszont több tucat véleményt fűztek, amik INNEN, INNEN és INNEN érhetőek el (utóbbiban lehetnek spoilerek). Ezek azért a régi oldalon vannak fent, mert a kézirathoz tartoznak, és oda szánta a szerzőjük.

A saját részemre küldött visszajelzések alapján egyébként, aki mindkét könyvet olvasta, a véglegeset sokkal letisztultabbnak érezte. A saját olvasókkal viszont nem íratnék véleményt az oldalra, mert az hiteltelenné tenné.

Arra azonban bátorítanék mindenkit, aki elolvasta, hogy írjon véleményt: ezzel másokat is segítene a döntésben, hogy belekezdjen-e a regénybe.

 

Azért ingyenes, mert a kiadókat nem érdekelte a könyv?

Nem, de a kérdés helyénvaló, és bevallom, ha nem jártam volna körül a témát, nekem is ez lenne az első benyomásom.

Rövid válasz: egyáltalán nem vittem el egyetlen kiadóhoz sem, mert a koncepció az volt, hogy a könyv ingyenes legyen. Így ugyan lemondtam egy „szűrésről”, ami biztosíthatja az olvasókat, hogy „annyira rossz azért nem lehet”, de így ingyenes maradhatott, és az olvasók valódi olvasói értékelések alapján dönthetnek.

Akit mélyebben is érdekel, hogy miért nem került „rendes” kiadásra a regény, az itt olvashat róla bővebben.

 

Milyen hosszú a regény?

484 oldal. Papír változatban, szedéstől függően talán valamivel több lenne, de nagyságrendileg az 500 oldalas kategória. Vagy, akinek így jobban segít: 134.500 szó.

Ez már egy vaskosabb könyv, de megnyugtatok mindenkit, hogy nem azért, mert tele van feleslegesen unalmas leírásokkal, hanem azért, mert ekkora a regény cselekménye.

Összehasonlításképp: a legelső kézirat 157.000 szóból állt, de még az internetre felkerült első kézirat-változat is 149.000 szavas volt. A mostani, végleges változatból már nem tudtam többet törölni, mert az a cselekmény rovására ment volna.

 

Tényleg 15 éven keresztül íródott?

Azt azért nem… 🙂 De az első ötlet megfogalmazódásától a tényleges kiadásig valóban 15 év telt el.

A regény születéséről írtam egy három bejegyzéses cikksorozatot, akit érdekel, itt találja.

Összefoglalva: a regény megszakításokkal kb. 2.5 évig íródott, és abban az első kézirat kezdetétől fogva a Word számlálója szerint nettó 146.247 percnyi munka van, azaz 2437 munkaóra. Ez folyamatosan, megszakítás nélkül, 24 órában írva 101 nap lenne, vagy napi 8 munkaórával számolva 305 nap.

Szóval, van benne munka… még ha nem is 15 évnyi. 🙂

 

Folytatás lesz?

Lesz.

Részletek ebben a blogbejegyzésben.

 

A folytatással együtt akarom elolvasni!

Ez szintén ízlés dolga. A 2262 folytatás nélkül is egy egységes, teljes értékű regény. A folytatás a történet egy teljesen más aspektusát mutatja be.

Akik olvasták a kéziratot, kivétel nélkül jelezték, hogy érdekelné őket a folytatás, de egyikük sem panaszkodott arra, hogy befejezetlennek érezte volna ezt a regényt. Ami „nyitott kérdés” maradt bennük, azt pedig a végleges, kiadott változat tisztázza.

 

Mi van a borítón?

Ez amolyan olvasás utáni megértésű borító, nem pedig a mindenki által ajánlott „vevőcsalógató”. Hogy mi van rajta, és miért úgy, az a könyv elolvasása után világos lesz, éppen ezért nem lőném le a poént.

 

Hogyan lehet az e-könyvet megnyitni?

Láttam a letöltésekből, hogy sokan a PDF változatot töltötték le, pedig talán az a legkevésbé olvasó-barát formátum. Talán így szokták meg, de én inkább az ePUB vagy a MOBI változatokat ajánlanám. Mindkettő széles körben támogatott, és előnyük, hogy ezeknél a formátumoknál változtatható a betűméret, betűtípus, sorkizárás, és az eszközök vagy programok többsége megjegyzi, hol tart az ember a regényben, ezzel sokkal kényelmesebbé téve a könyvolvasást.

Az ePUB-ot Android eszközön pl. a Play Könyvek alkalmazással lehet olvasni, de létezik számtalan más e-könyv olvasó alkalmazás is. PC-n, Windows 10-en pl. az Edge böngésző is megnyitja.

A MOBI formátumot is sok program olvassa, mivel hasonló az ePUB-hoz, de ezt a formátumot a Kindle olvasók, és a Kindle program is támogatja (ez is elérhető Androidra, iPhone-ra és Windows-ra is).

A fő célcsoportja ezeknek a formátumoknak természetesen az e-könyv olvasót használók. Aki olyan eszközön tervezi az olvasást, azoknak mindenképpen ezek a formátumok javasoltak.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük