/ Mikrovalóságok I. /

– Gyere már, lemaradsz! – A kisfiú nem is hallotta a barátja kiabálását. Éppen valami érdekeset talált, ami sokkal jobban lekötötte a figyelmét.

Egy kapcsoló volt az. Egy egyszerű, nyeles kapcsoló, ami az útszegély csatornanyílásának oldalába volt beépítve, mellette pedig vezetékek lógtak. A kis kezével könnyedén elérte, és gondolkodás nélkül át is kapcsolta a másik állásba.

Minden megváltozott. A csatornanyílás, az úttest, a hanyagul ledobott biciklije, az utca, a fák, a házak, és minden eltűnt – azonnal, egyetlen pillanat alatt.

Először csak fehérséget látott, de aztán a távolban megjelent egy fehérbe öltözött alak, aki lassan, sántikálva közeledett felé. Egy őszes hajú, magas férfi volt az, kedves mosollyal az arcán. A kezében egy nagy, vastag könyvet tartott.

Amikor odaért a kisfiúhoz, rámosolygott, majd a mellettük álló, fehér kanapéra mutatott. Leültek, a férfi pedig az ölébe vette a könyvet, és kinyitotta. Egy ideig lapozgatta, majd felhúzta a szemöldökét: megtalálta a keresett oldalt. Megmutatta a kisfiúnak is.

Az utca képe látszott rajta, ahol a fiú pillanatokkal ezelőtt volt. A képen azt látta, ahogy az útpadkánál térdel, és benyúl a kapcsolóhoz. A férfi ránézett, majd elmosolyodott, és lapozott egyet.

A következő oldal egy születésnapi ünnepséget mutatott. A kisfiút, körülötte a barátaival és szüleivel, mindenkin egy-egy csúcsos, díszített papírkalap, az asztalon pedig a becsomagolt ajándékok között egy torta, 10 gyertyával – pedig ő még csak 9 éves volt.

A könyv következő oldalán egy kiskutyát sétáltatott. A születésnapjára kapta, és onnantól fogva a legjobb barátja lett, ahogy ez a későbbi oldalakon is látszott – egészen 17 éves koráig, amikor a kutya kimúlt egy betegségben.

A fiú ettől kezdve magába fordult, ami a könyv tanúsága szerint évekig tartott – szinte végig a főiskolás évek alatt. Ott, az utolsó éveiben ismerkedett meg egy lánnyal, a későbbi feleségével, aki végre kihozta ebből, és onnantól normális életet kezdett élni: lett jó munkája, majd rövidesen megvehette álmai autóját is.

A kisfiú összeégett holttestére pár perccel később egy arra járó autós talált rá, aki az úttesten hagyott bicikli miatt lassított le. Amikor kiszállt a kocsiból, már sejtette, hogy mit lát, és az első gondolata az volt, hogy azonnal értesíti a rendőrséget.

De ahogy a füléhez emelte a telefont, felülkerekedett benne egy erős megérzés, ezért inkább odament, leguggolt a test mellé, és óvatosan félrehúzta azt. Amikor meglátta a kisfiú begörbült ujját, már emlékezett, mi a teendője: beleerőltette az ujját a csatornanyílásba, és óvatosan átkapcsolta a kis kallantyút.

A kisfiú értetlen képet vágva nézett körül. Biztos rossz a kapcsoló. Viszont, végre rájött, mit kérjen a közelgő születésnapjára.

 (még nincs értékelés)
Kérem, értékelje!

			Loading...