Hallom, félsz.

A haláltól, kedves? Vagy valaki más halálától? A végtől? Az unalmas életedtől? Az előléptetés hiányától? Rossz fát tettél a tűzre, és mégis jó osztályzatot vársz? Ejnye!

Baromság!

Szükségtelen viszonyulás az ismeretlenhez. Mondhatnám, hogy természetes, de csak az ösztönök miatt, hiszen állatként félnünk kellett attól, amit nem ismerünk, különben nem éltünk túl. De emberként ez már kicsit túlhaladott gondolkodás. Az rendben van, hogy ez egy belülről jövő késztetés, ami ellen nehéz józan ésszel tenni, de nincs más választásod, minthogy ne félj!

Mert nincs mitől.

Az ismeretlen egyszerűen csak még nem ismert. Amikor a valóságban bármikor koporsóba küldhet egy világjárvány, lehetsz rákos, szenvedhetsz balesetet akár te, akár bármelyik szeretted, amikor annyira törékeny és vékony a vonal az élet és a halál között, akkor a legnagyobb hülyeség félni. Statisztikailag ugyanis nem valószínű, hogy idős korod előtt elhalálozol, miközben matematikailag minden percben esélyed van rá.

Valami mégis generálja a félelmed.

Mutassunk rá: a gonosz ego az! Vagy a többi rossz ember. A nevelés. A szüleid szülei. A társadalom. Ádám és Éva. Sőt: Isten! A bűn rossz, a butaság jó? Nem, nem jó – csak van. Ahol nincs fény, ott sötétség van, a sötétség viszont egyszerűen elűzhető egy lámpással.

Vedd elő, és világítsd meg!

Keresd a hibát, kételkedj, de ne félj, mert teljesen felesleges. Az csak egy gondolatminta, ami biokémiai folyamatokat indukál, és görcsben tartja a tested. Mint egy kifeszített íj. Egész életedben célba akarsz venni körülötted mindent és mindenkit, de egyszer sem lőni? És akkor kiként emlékeznek majd rád? Az íjat feszítő emberként? A bolondként, aki végigfélte a sötétséget, miközben csak lámpát kellett volna kapcsolnia? A biztosra menő, mindig mindenre felkészült valakire, akit aztán a végén egy baleset vagy a rák vitt el?

Gondold végig, mit csinálsz…

Mert amit a félelemmel csinálsz, az teljesen értelmetlen. Nem csak emberi értelemben, de lelki értelemben is. Önkéntes önsanyargatás a sötétben, miközben a megoldás, a lámpás a kezedben van. Gyújts fényt odakint, és fény gyúl benned is! Ismerj meg mindent, és ne menekülj előle. Az élet vége garantáltan halál, az időpontját pedig senki nem tudja megmondani neked. De még ha meg is mondanák, úgysem hinnéd el.

Bármi jön, az a te sorsod.

Bármit teszel, az a te döntésed. Bárhogy is élsz, az a te életed. Az életen túl senki nem fog megítélni érte, az életben pedig egyedül te ítéled meg saját magad.

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)