Szervusz!

Hozzád beszélek, aki mindig is tudta, hogy mit akar, és mi a feladata, de sosem merte beismerni még magának sem. Vagy ha részben meg is tette, akkor is a bizonytalanság zabolázatlan hullámain próbálta egyensúlyozni a kis tutaját, leginkább kevés sikerrel. A mellőzött, hibás és lenézett angyal-generációhoz beszélek, akik beragadtak a valóság sűrű mocsarába, és mindent megadnának azért, hogy végre kilépjenek ebből a csapdából.

Hozzád beszélek, odabent.

A lényegedhez. Ahhoz, aki mostanában különösen, vagy talán már régóta mocorog, de megunta a várakozást, megunta a feladást, megunta a kompromisszumokat, és hajlandó „all in”-t mondani. Aki itt és most hajlandó felállni, lesöpörni az előtte álló asztalt, és megkezdeni a második útját. Mondom hajlandó, nem pedig csak fontolgatja.

Felismered magad?

Megmozdultál? És vajon az a tohonya test és gátló ego, aki még mindig fél, ő is készen áll? Meg tudod mozdítani, le tudsz csapni neki egy sallert, hogy megébredjen? Esetleg még mindig túl erős ellenállást tanúsít, vagy te vagy az erősebb? A kérdés nem kérdés, hogy rá tudod-e venni arra, hogy reagáljon – ha valóban akarod. Nem szeretném hangzatos szavakkal húzni az időt, és nem akarok semmiféle elcsépelt motivációs manipulációhoz sem folyamodni.

Készen állsz vagy sem?

Nincs nemleges válasz, és elkerülő sem. Vedd be szépen a piros tablettát, kösd fel a nadrágod, és gyere! Egyenesedj fel abból az összegörnyedt állapotból, amiben eddig éltél, és tárd szélesre a szárnyaidat. Tudnod kell, hogy miről beszélek, mert közvetlenül a lényegedhez beszélek. Látlak. És ennél több motivációra nincs szükséged. Állj fel hát, egyenesedj fel, és légy az, aki idejött! Légy a belső önmagad!

Emlékezz rá, hogy mi volt a megállapodásod.

Hogy miért küldted ide magad. Mert emlékszel, pontosan tudom. Mindannyian emlékeztek, és most mindannyiótoknak megdobbant a belső szíve. Része akarsz lenni annak, amit mindig is tudtál, hogy része vagy, és bármennyire levert állapotban is vagy éppen most, az összes létező erőd egy pillanat alatt visszatért beléd. Ne érdekeljen, hogy ki mit gondol, és ki minek tart, mert okkal kerültél ide, És ha valaha is érezted úgy, hogy sokkal hatalmasabb vagy a testednél, akkor itt az ideje, hogy bemutasd. Úgysem tudod letagadni. Üsd szét egód börtönének vastag falát, és gyere ki játszani.

Látni szeretném az összes angyalt. Együtt. Ahogy régen.

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)