Szerintem sok ember átesett már hasonlón,

közületek is. Sokakban van egy mélyen őrzött történet, amit esetleg meg is osztott néhány hozzá közel állóval, esetleg „kiterítette” a nyilvánosság elé, hogy segítsen annak feldolgozásában, de akár így, akár úgy, biztos, hogy az élmény alapjaiban változtatta meg az életét.

Miért van ekkora hatással ránk egy halálközeli élmény?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell értenünk az egónk felépítését és működését. Az ego az elme önmagához való viszonyulása a test függvényében, vagyis nem más, mint a „Szellem” földi útjának megtapasztalásához szolgáló virtuális elmeminta. Nem egy gonosz entitás, ami ránk telepedett, és akinek egyetlen célja az, hogy elvakítson bennünket. Egója mindenkinek van, aki testben él, és még csak nem is törvényszerű, hogy az valóban el kell fátyolozza előlünk az igazságot. Az ego bármilyen lehet: egy befordult, önmagát mereven és minden körülmények között védelmező, az igazságot a saját véleményére lefordító elmeminta ugyanúgy, ahogy egy tiszta és világos, éppen csak létező vékony hártya a tiszta elménk felszínén, aminek feladata mindössze annyi, hogy segítse az emberi életünk fényben történő megélését.

Az ego tehát az,

aminek szemüvegén keresztül nézzük a valóságot, és ha szerencsénk van, akkor nem ragaszkodik foggal-körömmel ahhoz, hogy önmaga túlélése érdekében a sötétségben tartson bennünket. Sajnos a mai világban ez inkább egy erős de, vagyis a legtöbbünk egója mégis megpróbálja a lehető legtöbbet elfátyolozni előlünk, így a valóságunkat a mélyen elfojtott érzéseink és gondolataink generálta félelmeken átszűrődött véleménnyé redukálja. Ezzel az a célja, hogy ő lehessen a megkerülhetetlen istenség, mert ha felébredünk, vagy akár csak átpillantunk felette, máris nyilvánvalóvá válik, hogy a befolyásolási kísérlete csak egy olcsó trükk – szemfényvesztés.

Egy dolog van, amitől az ego jobban fél,

mint te: az elmúlástól. Ő ugyanis képtelen test nélkül létezni, ezért csak addig tud kontrollt gyakorolni felettünk, amíg a testünk is él, vagyis amint a test a halálunkkal megszűnik, vagy akár csak veszélybe kerül a léte, kis barátunk máris beijed, és inkább lemond a kontrollról, csak hogy túlélhessen.

Mit okoz egy halálközeli élmény?

Éppen ezt. Egy bizonyos szintig, amíg az ego képes kontrollt gyakorolni a halál elkerülése érdekében, addig meg is fogja próbálni azt, de van egy pont, amikor felismeri, hogy ő ide már bizony kevés. Ilyenkor azonnal „lefagy”, a háttérbe vonul, és rábízza az irányítást arra, akinek valóban irányítania kellene: a valós énünkre. Pontosabban először a testünkre, vagyis az ösztöneinkre, de ha azok sem tudnak segíteni, akkor teljesen lemond a kontrollról. Még az is jobb, ha passzív „megfigyelőként” a testtel együtt „megmentik” őt is, mintha miatta történik az elmúlás.

Pontosan ezért jár

a halálközeli élmény a felébredéshez hasonló hatásokkal. Pontosan azt ismerjük fel ilyenkor, hogy a „véges életen” túl is létezik valami, és ezzel a végletességtől való félelem örökre feloldódik és kitörlődik belőlünk, de legalábbis meggyengül bennünk. Egy ilyen élmény hatására az ego már nem tud többé olyan intenzív módon ránk telepedni és irányítani, és megindulhatunk a valódi lelki fejlődés útján. Sokan persze többet akarnak tudni a halálközeli élményükről, vagyis a „történet” is érdekli őket, jelesül, hogy miért menekültek meg, mi volt ennek a célja, mi az életük célja. Ezek a felmerülő kérdések viszont egytől egyig áldások, ugyanis pontosan ezek visznek tovább a felébredés útján. Egyesek talán megijedhetnek és befordulhatnak attól, amit átéltek, de ez csak időleges lesz. Amint kibogozzák az átélt élmények csomóját, amint megkapják az első válaszokat, az ő fejlődésük, és élethosszig tartó lelki útjuk is rendben megindulhat.

Ha átéltél hasonlót,

talán nincs szükséged tanácsra, mert már feldolgoztad. Ha viszont nem sikerült, akkor semmiképp se hagyd annyiban: menj neki, és próbáld megérteni. Fogadd el, hogy több is van az élet mögött, mint amit a környezetünk ránk erőltet, majd az ego a félelmein átszűr, és az élet nem egy születéstől a halálig tartó szenvedés, hanem valami sokkal nagyobb, örök létezés.

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)